Tegnap este, lefekvéskor panaszkodott Sári, hogy az egyik osztálytársával mélyül a konfliktus, állandóan beszólnak egymásnak és ez Sárit zavarja. Először mérges lettem, hogy lehet ilyen durva az a fiú, még az anyukájára is haragudtam, de nem mondtam ki. Próbáltam visszaemlékezni a saját 11-12 éves koromra. Sári végül úgy aludt el, hogy relaxációban megbeszélték, hogy szeretik egymást, jóban akarnak lenni egymással. Ma semmilyen konfliktus nem volt közöttük. Sőt, amikor Sáriért mentem, a kisfiút épp egy kisebb baleset érte, Sári vigasztalta, odamentem én is hozzá, a jéghideg kezemmel hűtöttem a sajgó ütést, aztán jól megsimogattam és végül sikerült mosolyt is kapnom tőle. Sárinak nem jutott eszébe magától, hogy ezt a relaxációnak is köszönheti, de nagyon boldog volt, amikor erre felhívtam a figyelmét.
Benedek minden este kéri, hogy relaxáljunk. Elalvás és ébredés kontrollal kezdünk, ez nagyrészt, de nem mindig működik. Utána egy olyan mesét találok ki, ami arról szól, hogy a mese hőse megtalálja az önbizalmát, barátokat, ügyesen tartja a saját és mások határait.
Sárinak is relaxálunk osztálytárs szerető meséket és akik februártól bántották, most ölelgetik, szeretgetik, egy kivétellel, de az a lány sem bántja már és talán Sári is kevésbé merül el az önsajnálatban és bátrabban kezdeményez, közeledik a társaihoz játszani, beszélgetni.
Ha parkolóhely kell, akkor viszont kérik három ujj technikával, hogy legyen hely.
Szóval azt hiszem, jól és egyre jobban vagyunk! 🙂