vizsgastressz_a_szobelin

Vizsgastressz a szóbelin: mit tehet a szülő, és hogyan segít az agykontroll?

A középiskolai felvételi szóbelije sok családban most bizonyára mindennapos téma. A gyerek izgul, a szülő aggódik, és könnyen úgy érezhetjük, hogy a stressz átveszi az irányítást. Jó hír, hogy az agykontrollos technikákkal sokat tehetünk a vizsgadrukk csökkentéséért, mutatjuk, hogyan!

Mi a vizsgadrukk?

A vizsgadrukk tulajdonképpen természetes stresszreakció. Amikor a gyermek fontos megmérettetés előtt áll, a szervezete „készenléti üzemmódba” kapcsol. Gyorsabban ver a szív, izzad a tenyér, cikáznak a gondolatok. Ez önmagában nem baj, hiszen a stressz segíthet élesebbé, fókuszáltabbá válni.

A gond ott kezdődik, amikor a feszültség túl nagy lesz. Ilyenkor a gyerek leblokkolhat, elfelejtheti azt is, amit egyébként jól tud, vagy már napokkal a vizsga előtt gyomorgörccsel kel és fekszik. Ebben a helyzetben a probléma az idegrendszer túlfeszített állapota, nem pedig a tudás. Ha megtanulunk tudatosan ellazulni, a teljesítmény is javulhat.

Az agykontrollos technikák tudatosan nyugodtabb, fókuszáltabb állapotba vezetnek, ahol a gyermek hozzáfér a meglévő tudásához és önbizalmához.

Izgul a gyerek – mit tehetek szülőként?

Szülőként az első és legfontosabb, hogy ne bagatellizáljuk az érzéseit. A „ne izgulj” mondat ritkán segít. Inkább ismerjük el: „Látom, hogy most izgulsz, ez teljesen érthető.”

Fontos, hogy a nyugalom is tanulható. Néhány gyakorlati javaslat:

  1. Teremtsünk nyugodt légkört otthon: ezekben a napokban különösen fontos a kiszámíthatóság, a rendszeresség. A nyugodt esti rutin segít az idegrendszernek lecsendesedni.
  2. Beszélgessünk pozitív kimenetelről: ne a „mi lesz, ha nem sikerül?” forgatókönyv domináljon. Finoman tereljük a figyelmet arra, milyen lesz, amikor belép a terembe, magabiztosan válaszol, és megkönnyebbülve jön ki.
  3. Tanítsunk egyszerű relaxációt: nem kell hosszú gyakorlás, már napi 5–10 perc tudatos ellazulás is érezhető különbséget hozhat.
  4. Mutassunk példát: ha mi magunk is feszültek vagyunk, azt a gyerek azonnal megérzi. Érdemes akár együtt gyakorolni a relaxációt,  ez közös élmény is lehet.

Bevált agykontroll-gyakorlatok vizsgadrukk ellen

Az alábbi technikák egyszerűek, könnyen megtanulhatók, és már néhány perc alatt is érezhető hatásuk lehet. Ha a gyermek rendszeresen gyakorolja őket, a vizsgahelyzetben is elő tudja hívni a nyugalom és a magabiztosság állapotát.

1. Rövid relaxáció (alapgyakorlat)

Az agykontroll egyik alapja a testi-lelki ellazulás. A gyermek csukja be a szemét, vegyen három lassú, mély levegőt. Figyelje meg, ahogy a teste egyre nehezebb és lazább lesz.

Képzelje el, hogy egy nyugodt, biztonságos helyen van, például egy napsütötte réten vagy a kedvenc szobájában.

Maradjon ebben az állapotban néhány percig.

Ez az egyszerű relaxáció segít az idegrendszernek átkapcsolni „stressz üzemmódból” nyugalmi állapotba. Rendszeres gyakorlással a gyermek gyorsabban és könnyebben tud ellazulni.

2. Sikeres vizsga vizualizációja

Relaxált állapotban kérjük meg, hogy képzelje el a közelgő szóbelit: lássa magát, ahogy belép a terembe. Nyugodtan leül. Tisztán, érthetően válaszol. Érzi az elégedettséget a végén.

Fontos, hogy ne csak „lássa”, hanem érezze is a siker élményét. Az elme nem mindig tesz különbséget a valós és az élénken elképzelt élmény között, így a pozitív belső kép csökkentheti a félelmet és növelheti az önbizalmat.

3. A háromujj-technika vizsgahelyzetben

A Silva-módszer egyik legismertebb eszköze a háromujj-technika. Lényege, hogy relaxált állapotban a gyermek összezárja a hüvelyk-, mutató- és középső ujját, miközben átéli a nyugalom érzését. Ezt többször megismétli, így az agy „összekapcsolja” az ujjmozdulatot a nyugodt állapottal.

Vizsga közben, ha hirtelen rátör a drukk, elég diszkréten összeérintenie a három ujját, és felidézni a korábbi nyugalmi élményt. Ez segíthet visszanyerni a fókuszt és csökkenteni a feszültséget.

Amit jó, ha tudunk

A vizsgadrukk nem az ellenségünk. És a cél sem az, hogy teljesen megszüntessük az izgalmat, hanem a lényeg, hogy kezelhető szinten tartsuk. Az agykontrollos relaxáció és vizualizáció abban segít, hogy a gyermek megtapasztalja, képes hatni a saját belső állapotára. Ez az élmény nemcsak a felvételin, hanem az élet számos más helyzetében is erőt ad majd neki. És talán a belső biztonság a legnagyobb ajándék, amit most adhatunk.

 

Forrás:

agykontroll_december_karacsony

Karácsonyi stressz? Így segít az agykontroll és tudatos relaxáció

A karácsony és a szilveszter éjjele varázslatosak, de ugyanakkor gyakran előjöhet a stressz is. Hiszen rengeteg a teendő, és mi lesz, ha nem sikerül mindent elintézni időben. A jó hír, hogy léteznek olyan módszerek, amelyekkel mindenki nyugodtabban élheti meg ezt az időszakot.

Mi is az a karácsonyi stressz?

A decemberi készülődés nemcsak a feladatok számát növeli, hanem sok régi emléket és érzést is felszínre hozhat. A gyerekkori karácsonyok képei, a saját magunkkal szembeni elvárások és a „tökéletes ünnepről” szóló társadalmi üzenetek könnyen belső feszültségeket kelthetnek.

Ilyenkor nemcsak díszítünk és szervezünk, hanem érzelmileg is sokat dolgozunk. Alkalmazkodunk, emlékezünk, összehasonlítunk. Ezért a karácsonyi fáradtság gyakran nem is igazán a tennivalókból, hanem inkább a bennünk zajló folyamatokból fakad. A nyugodtabb ünnep kulcsa az, hogy adjunk némi figyelmet a saját belső állapotunknak.

Mit adhat az agykontroll?

Ahogy arról már többször szót ejtettünk, az agykontroll módszere a relaxáció és az elme tudatos használatára épül. Célja, hogy segítsen bennünket abban, hogy:

  • csökkentsük a feszültséget,
  • tisztábban lássuk a helyzeteket,
  • jobban érezzük magunkat testben és lélekben.

A Silva-féle agykontroll azt tanítja, hogyan érjünk el nyugodt belső állapotot, amit gyakran „alfa állapotnak” is neveznek. Ez egy relaxált, de még éber állapot. Azt jelenti, hogy a problémák előli menekülés helyett megtanulunk tudatosabban reagálni rájuk. Így kevesebb energia megy el a feszültségre, és több marad a pozitívabb dolgokra.

Agykontroll mindennapi stresszre

Az agykontroll valójában egyszerű gyakorlatokból áll, amelyek segítenek az idegrendszer nyugalmát visszaállítani. Az agykontrollos relaxáció könnyen elsajátítható, és gyerekek, kamaszok vagy szülők is bátran bármikor használhatják.

Hogyan tehetjük együtt stresszmentesebbé az ünnepet?

Mutatok pár gyakorlatot, ami segítségedre lehet:

Az agykontrollos relaxáció egyik nagy előnye, hogy rövid idő alatt is segít megnyugodni. Ezeket a gyakorlatokat akár otthon, közösen is lehet végezni, az ünnepi készülődés közben vagy egy fárasztó nap végén.

1. Mély légzés

Az első lépés mindig a lassú, mély légzés. Ez segít a szervezetnek felismerni, hogy nincs veszély, ideje megnyugodni. A tudatos, egyenletes légzés önmagában is csökkenti a stresszt, mert az idegrendszer ellazulásért felelős része aktiválódik.

2. Visszafelé számolás

A számok visszafelé történő számolása segít elcsendesíteni az elmét. A Silva-módszerben ez különösen fontos, mert a gyakorlók megtanulják összekapcsolni a visszafelé számolást egy nyugodtabb, fókuszáltabb állapottal.

3. Progresszív izomlazítás

Ez a gyakorlat a test feszültségeire irányítja a figyelmet. Sorban végighaladunk az izomcsoportokon, megfeszítjük, majd ellazítjuk őket. Így a test fokozatosan megkönnyebbül, a belső nyugalom is könnyebben megérkezik.

4. Képek vizualizálása

A Silva-módszer fontos eleme a pozitív belső képek használata. Egy nyugodt hely elképzelése – például egy tengerpart, tópart vagy erdő – segít lelassítani a gondolatokat és eltávolodni a stresszes helyzetektől. A vizualizáció az érzelmekre és az idegrendszerre is megnyugtatóan hat.

5. Megerősítő mondatok

A relaxált állapot után gyakran használunk pozitív megerősítéseket. Ezek egyszerű, bátorító mondatok, amelyek támogatják az önbizalmat, a nyugalmat és a kiegyensúlyozottabb lelkiállapotot. Hosszú távon segíthetnek az egészségesebb énkép kialakításában is.

6. További Silva-féle technikák beépítése

A mélyebb, ellazult állapot lehetőséget ad más tanult technikák használatára is. Ilyen lehet például az elme-tükör, a célok vizualizálása, a labor használata vagy az öngyógyítással kapcsolatos gyakorlatok. Ezek tovább erősítik a relaxáció hatását.

Fontos, hogy a stressz csökkentése érdekében naponta legalább egyszer szánjunk 10–15 percet relaxációra. A rendszeres ellazulás segít megnyugtatni az elmét, csökkenti a feszültséget, és hozzájárul a kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lelkiállapot fenntartásához.

Az agykontroll és a tudatos relaxáció olyan eszköz, amellyel te és a családod jobban felkészülhettek az ünnepi nyüzsgésre. Ha megálltok egy lélegzetre, és hagyjátok, hogy a belső nyugalom is jelen legyen az ünnepben, akkor a karácsony valójában azzá válhat, aminek lennie kell: közös élménnyé.

 

Forrás:

pozitiv_stressz_agykontroll_blog_oktober

A stressz pozitív oldala

Napjainkban a kiábrándultság, a szorongás, a pánik érzetét szokás a stresszhez társítani, megfeledkezve arról a tényről, hogy ez a rendszer az evolúció során nem azért csiszolódott, hogy ártson nekünk. Több tudományos kutatásban és az ezekre alapozott tanulmányokban több pozitívum is kiderült a stresszről. Az alábbi írásban ezekre irányítom az olvasóim figyelmét.

A stressz mai értelemben vett fogalma alig több, mint egy évszázada, 117 évvel ezelőtt jelent meg „izgalmi állapot” elnevezéssel a szakirodalomban. A stressznek rengeteg rétege van, biológia, szociális, pszichológia szempontrendszer alapján egyaránt vizsgálható. Selye János, magyar származású orvos, kutató volt az, aki az 1930-as években az orvos-biológia elnevezést meghonosította, ami a szervezetet ért pozitív és negatív terhelésekre egyaránt vonatkozott.

Stressz, mint pozitív hajtóerő

A kezdeti, egerekkel folytatott kísérletek is alátámasztották azt, hogy a stressznek ugyanúgy vannak előnyös, mint hátrányos vonásai. 1908-ban figyelte meg két pszichológus kutató, hogy a laboratóriumi egerek a stresszhatás (áramütés, erős fény) bizonyos tartományán belül ügyesebbé válnak a feladatok megoldásában. Ha azonban ez a hatás túl gyenge, vagy túl erős, az egerek teljesítménye inkább romlik. A madarakkal végzett kutatások azt mutatták, hogy minél jobb a fizikai, egészségi állapotuk, annál gyorsabb és a jobb a stresszválaszuk. 

A stressz, akárcsak a fájdalom, alapvető benyomás, hatás; hogy mi váltja ki a stresszmechanizmust, személyiségfüggő. És ugyanígy; a stresszre adott válaszreakció sem írható le objektív szempontok alapján.

Stresszmentes élet hátrányai

A 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején, majd pedig a COVID világjárványt követően zajlottak tömeges adatgyűjtések az Egyesült Államokban, amely vizsgálatok következtetéseit Susan Charles, a Kaliforniai Egyetem pszichológusprofesszora „Stresszmentes élet: üröm az örömben” cikkében összegezte. A kutatásokban részt vevő alanyok válaszai alapján kollégáival együtt az alábbi megállapításokra jutottak: a stresszhiányos életet élők kiegyensúlyozottabbak ugyan, mint az átlag, és krónikus betegségekkel is kisebb eséllyel küzdenek, mentális téren azonban több szempontból is rosszabbul állnak, mint az akut stresszhatásoktól szenvedők. Egyrészt kevésbé tudnak feladatokra koncentrálni, összpontosítani, előbb-utóbb valami másba kezdenek inkább, másrészt rövid és hosszú távú memóriájuk is rosszabbul teljesít, és emiatt gyengébbek a problémamegoldásban. A stresszt nem tapasztaló alanyokról az is kiderült, hogy kevesebb időt töltenek emberek között, tévét viszont többet néznek.

Stressz szerepe a tanulásban

Charles megfigyeléseiből azonban mégse azt a tanulságot vonjuk le, hogy tanuljunk meg örülni a stressznek. Stressz és stressz között ugyanis igencsak nagy a különbség. A mindennapi élet behatásai egyértelműen elkülönítendőek a traumák nyomán fellépő stresszhatásoktól. Az előbbi kategóriába sorolható stresszhatások esetében beszélhetünk pozitív „jellemvonásokról.” Ezek a stresszhatások segítenek ugyanis bennünket a tapasztalás útján történő tanulásban, abban, hogy az életet a maga teljességében éljük. Agyunk megsínylené, ha soha nem kerülne szembe megpróbáltatásokkal, megoldandó, persze nem életveszélyes helyzetekkel. A kutatónő arra is rámutat, hogy bár a társas kapcsolatok stresszhatásokkal járnak, viszont segítenek is kezelni, leküzdeni a stresszt, amennyiben ezeket a kapcsolatainkat is optimális szinten tartjuk.

Egy ausztrál kutatóintézet munkatársa, Chris Kilby, az egyén stresszhez való hozzáállását vizsgálta kutatásaiban és az alábbi megállapításokra jutott; azok, akik negatív hajtóerőnek tekintik a stresszt, akik félnek tőle, közülük nagyobb arányban kerülnek ki szív-és érrendszeri megbetegedéssel küzdő személyek.

A stressz feldolgozásának két szintje ismeretes. Az első, az ún. értékelés szintje azt a mozzanatot takarja, amikor eldöntjük, vajon az adott helyzet tisztán negatív-e, és így ártalmas lehet, avagy olyan kihívás és feladat, amelynek a leküzdése a javunkat is szolgálhatja. A második a stresszhelyzettel való megbirkózás szintje. Nem baj, ha ártalmasnak, veszélyesnek látunk egy stresszhelyzetet. Ez sokszor inkább azt mutatja, hogy az adott szituációt reálisan mérjük fel. Az viszont nagyon is számít, miként küzdünk meg vele. Ilyenkor belső és a külső tényezőket is felmérjük: átgondoljuk, mi magunk tudjuk-e kezelni a helyzetet, illetve, van-e olyasfajta háttértámogatás, amelyet segítségül hívhatunk. Persze ez is szubjektív, megítélésfüggő kérdés. Hiába adott pl. a támogatás, ha ennek nem vagyunk a tudatában és az amúgy kínálkozó segítséget nem vesszük észre. 

Az életkor egyértelműen meghatározó, hogyan reagálunk a stresszhatásokra és az adott stresszreakciók milyen hatással vannak ránk.

A napjainkban zajló valamennyi kutatás arra irányítja a figyelmünket, hogy a mindennapok stresszhatásait lássuk inkább pozitívan, tekintsük motivációs erőnek és alkalmazkodjunk ennek megfelelően. Tartsuk azonban mindig a szemünk előtt azt is, hogy az akut stresszhatásra fellépő reakció óv és segíti a túlélés, a krónikus stresszhez való folyamatos alkalmazkodás viszont ártalmas lehet.

A stressz egyik leghatékonyabb ellenszere, a relaxáció, felnőttként és gyerekként egyaránt elsajátítható a Silva-féle agykontroll tanfolyamokon.

 

(Forrás: National Geographic; Kétarcú stressz, 2024. október)

hogyan_kezeljuk_a_stresszt_agykontroll_blog_2025

Családban marad: hogyan kezeljük a stresszt?

Minden családra jellemző, hogy a tagok különleges kapcsolatban állnak egymással, és egy rendszert alkotnak. Ma már köztudott, hogy a gyerekkorban megélt szülői minták nagy hatással vannak arra, ahogyan élünk felnőttként. Ezekre a családi mintákra általában kétféleképpen reagálunk: vagy azonosulunk velük, vagy tudatosan elutasítjuk őket.

A hagyományos elképzelés szerint a család, mint a legkisebb társadalmi egység, anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. Az utóbbi évtizedekben ez a hagyományos családról alkotott kép átformálódott és sok, újféle modell jelent meg. 

De legyen bármilyen összetételű, a család által nyújtott pszichológiai támasz kiemelten fontos. A családi fészek biztonsága pótolhatatlan, hiszen a harmonikus légkör hosszú távon mindenki jólétéhez hozzájárul. 

A gyermekek életében az anya és az apa szerepe alapvető fontosságú. Éppen ezért lényeges, hogy a család egy valódi, jól működő közösséget alkosson, ahol érzelmi biztonság és együttműködés van jelen. Ez azt jelenti, hogy egyensúlyt teremtünk az érzelmek és a problémák megoldása között. A gyengédség és a közös tevékenységek, valamint a fegyelmezés között.

Ahhoz, hogy szülőként helytálljunk és gyermekeinket is felkészítsük az élet kihívásaira, szilárd alapokat kell leraknunk. A legfontosabb „építőkövek” a szeretet, a bizalom és annak a képessége, hogy a gyermek higgyen önmagában. Ezeket már a csecsemőkorban, sőt, az anyaméhben, az agy és az idegrendszer fejlődése során elkezdhetjük megalapozni.

Mi a stressz?

A stressz szó eredetileg a fizikából származik, és azt a nyomást vagy feszültséget jelölte, amelyet valamilyen erőhatás gyakorol egy tárgyra. Később az orvostudomány is átvette, hogy leírja, mi történik a testünkkel és elménkkel, amikor valamilyen megterhelő helyzet vagy inger kibillenti a belső egyensúlyunkat.

A stresszorok olyan dolgok – például egy nehéz feladat, konfliktus, vagy akár betegség –, amelyek felborítják a nyugalmunkat, és a testünk, illetve az elménk alkalmazkodni próbál ezekhez. Ez egy természetes folyamat, amelynek célja, hogy megvédjen minket. A stressz tehát egy összetett reakció, amelyben a testünk és a gondolkodásunk együttműködik, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt. Azonban, ha a stressz tartósan fennáll, kimerítheti az erőforrásainkat. A krónikus stressz pedig életkortól függetlenül kihathat az egészségünkre. 

Stressz a családban

Minden generációnak megvannak a maga stressz forrásai, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. Bár a felnőttek és a gyerekek más-más módon élik meg a stresszt, mindkét csoportot érinti, akár otthon, akár a külső környezetben.

A szülőknek olyan terhekkel kell megbirkózniuk, mint a gyereknevelés, a megfelelő életszínvonal biztosítása és a társas kapcsolataik fenntartása. Eközben a gyerekek számára leginkább az iskola és az ottani elvárások jelentik a stressz fő forrását.

A felnőttként a kisebbek problémái gyakran apróságnak tűnhetnek, míg a gyerekek nem igazán értik meg a szülők gondjainak súlyát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik kevésbé lenne megterhelő. Mindkettőt komolyan kell venni.

Agykontrollal a stressz ellen

Az agykontroll alapja a relaxáció, vagyis az ellazulás. Ez önmagában is számtalan jótékony hatással bír a testünkre. Amikor ellazulunk, jobban lesz a szerveink oxigén ellátása és javul a vérkeringés, lassul az anyagcsere és megnövekszik endorfinszint. Ettől általánosan jobban érezzük magunkat. Ilyenkor az agy alfa hullámokat termel, így a relaxáció a stressz egyik legjobb, természetes ellenszere.

Az agykontroll lényege, hogy ebben az ellazult állapotban az elménk mélyebb részeit jobban tudjuk befolyásolni a gondolatainkkal és a képzeletünkkel. Ez lehetőséget ad arra, hogy célzottan hassunk a testünkre, például csökkentsük a stresszt, megszüntessük az alvászavart, vagy akár ébresztőóra nélkül időzítsük az ébredésünket.

A módszer segíthet a fejfájás és a migrénes tünetek enyhítésében gyógyszerek nélkül. Valamint mozgósíthatja a tartalékenergiáinkat élénkítők nélkül. Az agykontroll emellett fejleszti a memóriát, gyorsítja a tanulást, segít jó döntéseket hozni, és akár a tudatalattink bevonásával is válaszokat találhatunk a minket foglalkoztató kérdésekre.

Forrás:

https://noisikertrener.hu/szuloi-minta-hatasa/

https://mindsetpszichologia.hu/papa-mama-gyerekek-es-a-plusz-amitol-ez-csaladda-valik

https://onlinepszichologus.net/blog/a-stresszkezeles-technikai-a-xxi-szazadban-1/

https://mipszi.hu/cikk/150824-a-csalad-szerepe-mindennapjainkban

https://media1.hu/2020/12/16/stressz-a-csaladban-az-uj-forrasokrol-x/

https://www.hazipatika.com/eletmod/50plusz/cikkek/agykontroll-eletkontroll

relaxacio_gyerekeknek_agykontroll_blog_1920

Stresszkezelés gyerekkorban: a relaxáció, mint lehetőség egy boldogabb élethez

A relaxáció egyszerű technikái már korán megtaníthatók a gyerekeknek. Ezzel az egyik leghasznosabb tudást adjuk át nekik. A következőkben eláruljuk, miért! 

 

Felnőttként szemlélve a gyerekek élete teljesen gondtalannak tűnhet, pedig a stressz egész kicsi korban is megjelenhet. A háttérben állhatnak például nehezebb családi élethelyzetek, társas kapcsolatok, konfliktusok. Iskoláskorban pedig a számonkérések, feleltetések és az önbizalomhiány nehezíthetik a mindennapjaikat. Egy biztos, ha a stressz tartósan fennáll, az hosszabb távon akadályozhatja a gyerek egészséges fejlődését. Így bármi legyen az ok, fontos segíteni őt abban, hogy csökkenteni tudja a belső feszültségeit. Ehhez nagyszerűek lehetnek a napi szintű relaxációs gyakorlatok, melyek nem azonosak a különböző keleti meditációs módszerekkel.

 

Mi a relaxáció? 

 

A relaxációnak sokféle fajtája létezik, de alapvetően az a céljuk, hogy a testet és az elmét megnyugtassák. A megnyugtatás, elnyugvás állapotát mindig életkornak megfelelően érdemes megteremteni. Nagyjából hároméves korig a ringatás különböző formái, míg óvodáskorban a mesehallgatás működik a legjobban. Hat-hétéves kortól azonban már meg lehet tanítani a gyerekeknek, hogy a légzésük, izomfeszülések vagy egyes testérzetek megfigyelésével a belső lelki állapotuk is megváltoztatható. 

 

Miért hasznos? 

 

Az agykontrollos technikák egyik alapját képező relaxációs gyakorlatok elsajátításával a kicsik könnyebben dolgozzák fel az őket érő feszültségeket, valamint segítenek a stresszoldásban, és a szorongás kezelésében. Rendszeres gyakorlással jobban tudnak majd összpontosítani, könnyebben oldják meg a konfliktusokat, és nyugodtabban reagálnak a kihívásokra.

 

Ha valaki már kisgyermekként megtanulja és a napi rutinja részévé teszi a relaxációt, illetve az agykontrollos technikákat, akkor azzal egy életen át működő eszközt kap a kezébe. Így természetesen később is könnyebben birkózik meg a hétköznapok stresszes helyzeteivel, ami által megelőzhetők a különböző mentális, illetve lelki problémák, betegségek. Összességében pedig boldogabb, kiegyensúlyozottabb felnőtt-lét érhető el.  

 

Forrás: 

Femina.hu 

Sikeres Nők magazin – Top Ősz 2023 – 17. oldal – Dr. Kigyós Éva: Relaxáció gyermekkorban