Engedj betekintést gyermeki világodba és mutasd meg alkotó erőd kreatív írásaidon keresztül!

Engedj betekintést gyermeki világodba és mutasd meg alkotó erőd kreatív írásaidon keresztül!

Az emberi fejlődés érésből, növekedésből és tanulásból áll. Azonban az érzelmi alapok és minták nagyon korán kialakulnak és egy életre meghatározzák a társas kapcsolatainkat valamint azt, ahogyan érzékeljük és kezeljük a világot.
Az érzelmek kialakulása már csecsemőkorban elkezdődik. A születés utáni első néhány hónap egy igen érzékeny periódus, ahol viszonylag rövid idő alatt rengeteg új inger éri a gyermeket. Ilyenkor a lelki egészség fő tényezője a kisbaba és a szülő(k) között létrejövő korai kötődés. Minden ember azzal az evolúciós eredetű, veleszületett szükséglettel érkezik a világra, hogy legalább egy szoros, tartós érzelmi kapcsolatot kialakítson a születést követő első évben. Ez az anyával és közvetlen hozzátartozókkal jön létre. A kicsinek az őt gondozók állandóságára, a velük való intim, szeretetteljes kapcsolatra van szüksége az egészséges fejlődéshez. Általuk alakul ki a kölcsönös interakciókon, testi kontaktuson, rendszeres kommunikáción, a mindennapi gondozáson keresztül a tartós érzelmi kötődés. Átlagos körülmények között és normatív fejlődés mellett a kötődési kapcsolat a csecsemő egy éves korára szilárdul meg. A szülőkkel és gondozókkal való korai kötődés létfontosságú, hiszen ez adja az érzelmi biztonságot, amely az önbizalom és az érzelmi stabilitás alapja lesz.
Kisgyermekkorban az egyik legfontosabb feladat a beszédtanulás. Ebben az időszakban szilárdul meg az “én” és az érzelmek skálája bővül és színesedik. A gyermek személyisége elkezd kibontakozni. Az érzelmi megnyilvánulások kisgyermekkorban alapvetően változékonyak, hevesek és szélsőségesek. Vagyis igen hamar átcsapnak egyik végletből a másikba. A családi szocializáció során azonban fokozatosan megtanulja a gyerek, hogyan tudja szabályozni és kifejezésre juttatni az érzelmeit. Ebben az időszakban a tapasztalatszerzés következtében már különböző félelmek is kialakulnak. A kisgyermek képes felismerni a veszélyt és minél többet tapasztal, annál több új, félelemkeltő dologgal találhatja magát szembe. De ezzel együtt megjelennek a szimbolikus félelmek is, mint például a sötéttől való félelem. A tárgyállandóság megszilárdulásával a frusztrációt is átélheti a gyermek és a céltalan dühkitöréseket felváltja a célirányos harag.
Az iskolakezdés fontos változás egy gyermek életében. Egyre önállóbbá és függetlenebbé válik, kialakulnak az első barátságok. Az emocionális folyamatok ebben az életszakaszban is hangsúlyosak. A kisiskolások számára semmi sem közömbös. Minden valamilyen érzelemmel, érzésekkel jár együtt. 6-7 éves korban nem jellemzőek a tartósabb érzelmek, viszont az indulatok megfékezésének, az önkontrollnak a képessége nagyjából már kialakult. Amikor a gyermek egyre jobban alárendeli érzelmeit a tevékenységeinek, higgadtabbá válik. Fontosak lesznek a kortárs csoportok és az, hogy mennyire fogadják el őt. A kritikai érzék megjelenésével csökken a nyíltság és a gyermek elkezdi elrejteni a spontán érzelmeit. A kisiskolásra leginkább a vidám alaphangulat jellemző, ami lehetővé teszi, hogy az energiáit az értelmi működésre fordítsa. Előfordulhatnak ambivalens érzések, de ezek általában rövid ideig tartanak.
A kamaszkor egy újabb jelentős mérföldkő a gyermek életében, hiszen lassan felnőtté válik, a tízes évei végére mind fizikai, mind szellemi értelemben egyenrangú szereplője lesz a közösségnek. Azonban mindig is egy nehéz, konfliktusokkal terhelt időszak volt mind a gyermekek, mind pedig a szülők számára. A szülők szerepe fokozatosan halványul, csökken az érzelmi függés és megkezdődik a leválás. Ezzel párhuzamosan megnő a barátok és a párkapcsolatok jelentősége. Az önállóság és függetlenség kialakulásához ugyanakkor számtalan, a serdülőkorban zajló biológiai és pszichés változás is hozzájárul. Az érzelmek egyre komplexebbek, mélyebbek és intenzívebbek lesznek, fokozódik az intimitás iránti igény. Megszilárdul az önértékelés, amire erőteljes hatással van a szülői elismerés, a társas kapcsolatok minősége, az iskolai sikerek és a beilleszkedés.
A kamaszkor fő témája az identitás kialakítása, választ találni arra a kérdésre, hogy “ki vagyok én”. Meghatározásra kerülnek a személyes értékek, hitrendszerek, érdeklődési területek és jövőbeli tervek. Vagyis a társadalomban elfoglalt szerep kialakítása.
Amennyiben a kamasz nem kap elég teret arra, hogy kibontakoztathassa önmagát, akkor bizonytalan lesz a világban elfoglalt helyével és a jövőjével kapcsolatban. Ha viszont sikeres az identitásépítés, stabil énképpel és önbizalommal gazdagodik majd. A megtalált identitás segít az életcélok, értékek és a kapcsolatok tudatos kezelésében.