hogyan_kezeljuk_a_stresszt_agykontroll_blog_2025

Családban marad: hogyan kezeljük a stresszt?

Minden családra jellemző, hogy a tagok különleges kapcsolatban állnak egymással, és egy rendszert alkotnak. Ma már köztudott, hogy a gyerekkorban megélt szülői minták nagy hatással vannak arra, ahogyan élünk felnőttként. Ezekre a családi mintákra általában kétféleképpen reagálunk: vagy azonosulunk velük, vagy tudatosan elutasítjuk őket.

A hagyományos elképzelés szerint a család, mint a legkisebb társadalmi egység, anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. Az utóbbi évtizedekben ez a hagyományos családról alkotott kép átformálódott és sok, újféle modell jelent meg. 

De legyen bármilyen összetételű, a család által nyújtott pszichológiai támasz kiemelten fontos. A családi fészek biztonsága pótolhatatlan, hiszen a harmonikus légkör hosszú távon mindenki jólétéhez hozzájárul. 

A gyermekek életében az anya és az apa szerepe alapvető fontosságú. Éppen ezért lényeges, hogy a család egy valódi, jól működő közösséget alkosson, ahol érzelmi biztonság és együttműködés van jelen. Ez azt jelenti, hogy egyensúlyt teremtünk az érzelmek és a problémák megoldása között. A gyengédség és a közös tevékenységek, valamint a fegyelmezés között.

Ahhoz, hogy szülőként helytálljunk és gyermekeinket is felkészítsük az élet kihívásaira, szilárd alapokat kell leraknunk. A legfontosabb „építőkövek” a szeretet, a bizalom és annak a képessége, hogy a gyermek higgyen önmagában. Ezeket már a csecsemőkorban, sőt, az anyaméhben, az agy és az idegrendszer fejlődése során elkezdhetjük megalapozni.

Mi a stressz?

A stressz szó eredetileg a fizikából származik, és azt a nyomást vagy feszültséget jelölte, amelyet valamilyen erőhatás gyakorol egy tárgyra. Később az orvostudomány is átvette, hogy leírja, mi történik a testünkkel és elménkkel, amikor valamilyen megterhelő helyzet vagy inger kibillenti a belső egyensúlyunkat.

A stresszorok olyan dolgok – például egy nehéz feladat, konfliktus, vagy akár betegség –, amelyek felborítják a nyugalmunkat, és a testünk, illetve az elménk alkalmazkodni próbál ezekhez. Ez egy természetes folyamat, amelynek célja, hogy megvédjen minket. A stressz tehát egy összetett reakció, amelyben a testünk és a gondolkodásunk együttműködik, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt. Azonban, ha a stressz tartósan fennáll, kimerítheti az erőforrásainkat. A krónikus stressz pedig életkortól függetlenül kihathat az egészségünkre. 

Stressz a családban

Minden generációnak megvannak a maga stressz forrásai, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. Bár a felnőttek és a gyerekek más-más módon élik meg a stresszt, mindkét csoportot érinti, akár otthon, akár a külső környezetben.

A szülőknek olyan terhekkel kell megbirkózniuk, mint a gyereknevelés, a megfelelő életszínvonal biztosítása és a társas kapcsolataik fenntartása. Eközben a gyerekek számára leginkább az iskola és az ottani elvárások jelentik a stressz fő forrását.

A felnőttként a kisebbek problémái gyakran apróságnak tűnhetnek, míg a gyerekek nem igazán értik meg a szülők gondjainak súlyát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik kevésbé lenne megterhelő. Mindkettőt komolyan kell venni.

Agykontrollal a stressz ellen

Az agykontroll alapja a relaxáció, vagyis az ellazulás. Ez önmagában is számtalan jótékony hatással bír a testünkre. Amikor ellazulunk, jobban lesz a szerveink oxigén ellátása és javul a vérkeringés, lassul az anyagcsere és megnövekszik endorfinszint. Ettől általánosan jobban érezzük magunkat. Ilyenkor az agy alfa hullámokat termel, így a relaxáció a stressz egyik legjobb, természetes ellenszere.

Az agykontroll lényege, hogy ebben az ellazult állapotban az elménk mélyebb részeit jobban tudjuk befolyásolni a gondolatainkkal és a képzeletünkkel. Ez lehetőséget ad arra, hogy célzottan hassunk a testünkre, például csökkentsük a stresszt, megszüntessük az alvászavart, vagy akár ébresztőóra nélkül időzítsük az ébredésünket.

A módszer segíthet a fejfájás és a migrénes tünetek enyhítésében gyógyszerek nélkül. Valamint mozgósíthatja a tartalékenergiáinkat élénkítők nélkül. Az agykontroll emellett fejleszti a memóriát, gyorsítja a tanulást, segít jó döntéseket hozni, és akár a tudatalattink bevonásával is válaszokat találhatunk a minket foglalkoztató kérdésekre.

Forrás:

https://noisikertrener.hu/szuloi-minta-hatasa/

https://mindsetpszichologia.hu/papa-mama-gyerekek-es-a-plusz-amitol-ez-csaladda-valik

https://onlinepszichologus.net/blog/a-stresszkezeles-technikai-a-xxi-szazadban-1/

https://mipszi.hu/cikk/150824-a-csalad-szerepe-mindennapjainkban

https://media1.hu/2020/12/16/stressz-a-csaladban-az-uj-forrasokrol-x/

https://www.hazipatika.com/eletmod/50plusz/cikkek/agykontroll-eletkontroll

májusi agykontrollfesztivál

Az agykontrollfesztivál gyerekeknek

Nemcsak tanfolyamot végzett gyerekeknek!
Szeretettel hívunk és várunk májusi fesztiválunkra, ahol – többek között – sok-sok játékon keresztül fedezheted fel a benned szunnyadó zsenialitásod!
Miből lesz a kamasz Avagy az érzelmi fejlődés szakaszai

Miből lesz a kamasz Avagy az érzelmi fejlődés szakaszai

Az emberi fejlődés érésből, növekedésből és tanulásból áll. Azonban az érzelmi alapok és minták nagyon korán kialakulnak és egy életre meghatározzák a társas kapcsolatainkat valamint azt, ahogyan érzékeljük és kezeljük a világot.

A csecsemőkor

Az érzelmek kialakulása már csecsemőkorban elkezdődik. A születés utáni első néhány hónap egy igen érzékeny periódus, ahol viszonylag rövid idő alatt rengeteg új inger éri a gyermeket. Ilyenkor a lelki egészség fő tényezője a kisbaba és a szülő(k) között létrejövő korai kötődés. Minden ember azzal az evolúciós eredetű, veleszületett szükséglettel érkezik a világra, hogy legalább egy szoros, tartós érzelmi kapcsolatot kialakítson a születést követő első évben. Ez az anyával és közvetlen hozzátartozókkal jön létre. A kicsinek az őt gondozók állandóságára, a velük való intim, szeretetteljes kapcsolatra van szüksége az egészséges fejlődéshez. Általuk alakul ki a kölcsönös interakciókon, testi kontaktuson, rendszeres kommunikáción, a mindennapi gondozáson keresztül a tartós érzelmi kötődés. Átlagos körülmények között és normatív fejlődés mellett a kötődési kapcsolat a csecsemő egy éves korára szilárdul meg. A szülőkkel és gondozókkal való korai kötődés létfontosságú, hiszen ez adja az érzelmi biztonságot, amely az önbizalom és az érzelmi stabilitás alapja lesz.

Érzelmek kisgyermekkorban

Kisgyermekkorban az egyik legfontosabb feladat a beszédtanulás. Ebben az időszakban szilárdul meg az “én” és az érzelmek skálája bővül és színesedik. A gyermek személyisége elkezd kibontakozni. Az érzelmi megnyilvánulások kisgyermekkorban alapvetően változékonyak, hevesek és szélsőségesek. Vagyis igen hamar átcsapnak egyik végletből a másikba. A családi szocializáció során azonban fokozatosan megtanulja a gyerek, hogyan tudja szabályozni és kifejezésre juttatni az érzelmeit. Ebben az időszakban a tapasztalatszerzés következtében már különböző félelmek is kialakulnak. A kisgyermek képes felismerni a veszélyt és minél többet tapasztal, annál több új, félelemkeltő dologgal találhatja magát szembe. De ezzel együtt megjelennek a szimbolikus félelmek is, mint például a sötéttől való félelem. A tárgyállandóság megszilárdulásával a frusztrációt is átélheti a gyermek és a céltalan dühkitöréseket felváltja a célirányos harag.

Kisiskolás kor

Az iskolakezdés fontos változás egy gyermek életében. Egyre önállóbbá és függetlenebbé válik, kialakulnak az első barátságok. Az emocionális folyamatok ebben az életszakaszban is hangsúlyosak. A kisiskolások számára semmi sem közömbös. Minden valamilyen érzelemmel, érzésekkel jár együtt. 6-7 éves korban nem jellemzőek a tartósabb érzelmek, viszont az indulatok megfékezésének, az önkontrollnak a képessége nagyjából már kialakult. Amikor a gyermek egyre jobban alárendeli érzelmeit a tevékenységeinek, higgadtabbá válik. Fontosak lesznek a kortárs csoportok és az, hogy mennyire fogadják el őt. A kritikai érzék megjelenésével csökken a nyíltság és a gyermek elkezdi elrejteni a spontán érzelmeit. A kisiskolásra leginkább a vidám alaphangulat jellemző, ami lehetővé teszi, hogy az energiáit az értelmi működésre fordítsa. Előfordulhatnak ambivalens érzések, de ezek általában rövid ideig tartanak.

Átlépés a kamaszkorba

A kamaszkor egy újabb jelentős mérföldkő a gyermek életében, hiszen lassan felnőtté válik, a tízes évei végére mind fizikai, mind szellemi értelemben egyenrangú szereplője lesz a közösségnek. Azonban mindig is egy nehéz, konfliktusokkal terhelt időszak volt mind a gyermekek, mind pedig a szülők számára. A szülők szerepe fokozatosan halványul, csökken az érzelmi függés és megkezdődik a leválás. Ezzel párhuzamosan megnő a barátok és a párkapcsolatok jelentősége. Az önállóság és függetlenség kialakulásához ugyanakkor számtalan, a serdülőkorban zajló biológiai és pszichés változás is hozzájárul. Az érzelmek egyre komplexebbek, mélyebbek és intenzívebbek lesznek, fokozódik az intimitás iránti igény. Megszilárdul az önértékelés, amire erőteljes hatással van a szülői elismerés, a társas kapcsolatok minősége, az iskolai sikerek és a beilleszkedés.

A kamaszkor fő témája az identitás kialakítása, választ találni arra a kérdésre, hogy “ki vagyok én”. Meghatározásra kerülnek a személyes értékek, hitrendszerek, érdeklődési területek és jövőbeli tervek. Vagyis a társadalomban elfoglalt szerep kialakítása.

Amennyiben a kamasz nem kap elég teret arra, hogy kibontakoztathassa önmagát, akkor bizonytalan lesz a világban elfoglalt helyével és a jövőjével kapcsolatban. Ha viszont sikeres az identitásépítés, stabil énképpel és önbizalommal gazdagodik majd. A megtalált identitás segít az életcélok, értékek és a kapcsolatok tudatos kezelésében.

Források: